Volt egyszer egy "rendszerváltás". Egy apró kakaslépéssel több mint 30 éves történés. Egy nép, akkoriban azt hitte most végre sikerülhet. 500 év bolyongás, millió kudarc és pofon után elég idő telt el, hogy az ölébe hullt ajándékkal végre kezdjen valamit. Szabadságot kapott, reményt egy szebb jövőre. Végre élhetett szabadon demokráciában, mert bár nem a legjobb dolgok egyike de még, ugye nem találtak  nála jobbat ki az okosok. Olyan világot teremthetett volna magának amilyenre mindig is vágyott. A nagy lehetőség. Nem is olyan sok kellett volna hozzá. Csak egy kis hit önmagában hogy képes rá, egy kis kitartás hogy van erő benne végig csinálni, és ugye a cél, az Európához tartozás.

30 év és egy kis kakaslépés után kimondható, nem sikerült.

A hit pár év alatt elillant, a kitartás még hamarabb és a cél bár megmaradt úgy ahogy, de áthelyeződött az álmok és vágyak világába. Ezért aztán továbbra is vágyja a szabad demokratikus európai életet, de csak a vágyak és az álmok világában. A valóságban gyáva hogy megvalósítsa. Ezért aztán marad számára a diktatúrák világa, az alamizsnán élt lét, a kudarc miatt egyre jobban elharapódzó gyűlölködés és az uram-bátyám világ. A kudarcért itt alapból mindig is valakit vagy valamit hibáztatnia kellett. A felelősség és annak vállalása soha sem volt e nép erőssége. Sőt! Mindig is hiányzott belőle. Mint ahogy a szolidaritás, az összefogás, a másik elfogadása és az akarat a tanulásra a fejlődésre. Csak vágyott egy jobb életre de semmije sem volt meg hozzá csakis a vágya. Az meg ugye mindenhez is édeskevés.

Ez a 30 év és a kis kakaslépés, pont ennyire volt elég ami ma látszik. Ismét egy kis mini duce irányítja az országot, ismét szakadékok vannak a nép között, ismét gyűlöli a magyar a magyart (is), főleg azokra köpköd akikhez tartozik. Az Unió, Brüsszel, a demokratikus világ és annak intézményei ma a magyar össznépi társadalom számára patásördög. A "ruszkik haza!" után alig 20 év elég volt, hogy "ruszkik gyertek vissza!" van, mert úgy megszokta, hogy nélküle egy tapodtat se előre. Ma Putyin és a keleti diktatúrák a barátok és ezért a barátságét a magyar nép feladott mindent amit abban az eltelt 20 évben megszerzett. 2010-től szépen építi ki az új kis diktatúráját mert az tudja élni, azt megszokta, abban nincs új a nap alatt, abban nem kell gondolkodni csak végrehajtani a napi instrukciókat, gyűlölni a másikat ha az a másik oldalon áll vagy roma vagy meleg vagy más a hite mint ami ma itt a nemzeti álkeresztény direktíva.  Akinek pedig ez nem tetszik annak fel is út meg le is út. Takarodjon elfele ebből a nemzethy hazából. Ez még megadatott, még el lehet menni. Még nem hozták meg a törvényt rá, hogy nem, még nem épült vissza a nyugati határra az a bizonyos kerítés. Még nem, de ugye soha ne mond hogy soha. Mert itt, ma már minden lehetséges. Minden is. Még az is eljöhet a holnap reggellel ami legrosszabb rémálmaidban se. Amire száz év töprengés után sem gondolnál az holnap bekövetkezhet és ha kell törvénybe iktatva. Sőt! A gránit szilárd alaptörvénybe vésve kétharmaddal.

Magyarország előre megy nem hátra. Mert ugye piros volt a paradicsom nem sárga. Mondta nem oly rég Orbán Viktor. Nincs is ezzel baj, hisz hátra, vissza, nem tudnánk menni, meg az idő is ugye előre halad és nem hátra. A mi bölcs és okos na meg fényes tekintetű főnökünk, csak azt felejtette el hozzá tenni, hogy közben megfordítottuk azt a bizonyos szekérrudat. Így hát, bár úgy tűnik előre megyünk valójában száguldunk hátrafelé vissza a múlt régi bedohosodott ócska úri világába. Nincs ezzel baj. Ha, egy nép ezt akarja, azt az utat amire Orbán léptette az országot, akkor nincs mit tenni. Arra fog menni ha bele döglik is. Mert ahhoz 500 éve túlságosan vak és gyáva, hogy időben észrevegye a lejtőt no pláne a szakadékot.

Néha, mikor olyan emberek jelennek meg a felszínen mint pl. Gattyán György, elgondolkodok hogy mivé is válhatott volna ez az ország ha olyanok tucatjai alkotnák a magyar gazdagok körét mint ő. Nem a tolvajok az ügyeskedők a nép pénzéből meggazdagodók. Nem a Csányi és Mészáros meg Szíjj  félék, akik vagy a rendszerváltás vagy most az Orbán kormány hátán gazdagodtak meg a nép pénzéből és felhalmozott kis vagyonkájából szerezték vagy szerzik meg a saját vagyonukat.

 Mivé lehettünk volna csak attól a pillanattól fogva amikor 2004-ben csatlakoztunk az Unióhoz és zsákszámra kaptuk és még mindig kapjuk a felzárkózásunkhoz a pénzt. Mi lett volna ha ezen idő alatt nem betonba és térkövekbe, templomokba az egyházba, vagy magánzsebekbe öntöttük volna a tízezer milliárdjainkat. Talán ma valóban lehetnénk Ausztria szintjén, talán ma nem 200 ezer lenne a minimálbér, hanem mondjuk 1000 euro és a melós, még az egyszerű is megkereshetné a 2000 eurót, talán ma nem árstoppos csirkefarhát lenne, hanem majd mindenki megvehetné az egész csirkét amit megtermel a magyar gazdaság. Pedig valójában mindenünk megvolt hozzá. Dolgos kezek melyek a háború után is képesek voltak felépíteni az országot, tudás amely méltán tett szert a világ elismerésére hiszen nem véletlen, hogy annak ellenére hogy kis ország vagyunk sok Nobel díjast adtunk már eddig is a világnak. Nem véletlen, hogy olyan koponyák mint pl. Karikó Katalin is magyar származású és csak az ostobaságunk miatt kényszerült anno elhagyni a magyar hazát. Pedig elképzeltem, hogy magyarként idehaza hozza el korunk egyik legnagyobb sikerét és mi magyarok valódi büszkeséget, sőt, elismerést vívhattunk volna ki a világ szemében, kikövetelt tisztelet helyett. Pedig olyan közel voltunk hozzá. Nem kellett volna sok. Csak szakítani az 500 éves berögzült rossz szokásainkkal, az uram-bátyám világgal a másikon való áttaposásunkkal,  letenni az irigykedésünket, a kivagyiságunkat, tetteinkért - még ha kudarcok is néha - vállalni bátran a felelősségünket, vagy tisztelni és megbecsülni a tudást és vágyni megszerzésére, nem a napi kis alamizsnák, ha nem a holnap nagy lakomái lettek volna fontosak. Ma akár lakomázhatnánk is  a morzsák majszolgatása helyett. Sajnos ezt a mi lehetett volna ha már soha sem fogjuk megtudni mert túl gyáva nép a magyar a jövőjéhez. Mindig is túl gyáva volt hozzá. Mindig is eladta egy zsák krumpliért ha azt ma megkaphatta. E nemzetben mindig is farkasa volt magyar a magyarnak és még nagyon sokáig az is lesz. Mert talán képes lesz majd leváltani egyszer Orbán rendszerét, de a NER attól még nagyon sokáig itt marad velünk a jövőnkben. Mert amit ma a hatok itt hazudnak nekünk semmi más csak ugyanazon érme másik oldala és ezt naponta bizonyítják is.

Mint mondtam és ezt ma is tartom, ez a nép még nem érett meg egy rendszerváltásra, az idő sem jött még el mert előbb el kell érni a falat, vagy a gödör alját, kinek melyik szimpatikusabb. De, ebben legalább jól haladunk.