Eldöntetett. Magyarország tovább menetel  előre, a magyar ezeréves történet sötét bugyrai felé. 32 évvel a rendszerváltásnak nevezett akármi után, még mindig gyáva e nép európainak lenni. 12 év Fidesz uralom sem volt még elég a világos döntéshez. Ezért aztán a magyar nép még 4 évet adott magának a döntésre, hátha sikerül majd egyszer végre az európai útra tévednie. Magyarország népe továbbra is a sötét utat választotta az értékek útja helyett. Itt még mindig nem fontos az emberi alapértékek támogatása, a demokrácia, a szabad és egy seggtől független gondolkodás, az önálló szabad felelősséget vállaló élet,  helyette továbbra is a megosztottság a másik gyűlölete, a lopás, a hazugság és a vezérelven működő kis fasiszta diktatúra újra a trendi. Itt továbbra sem fontos a szolidaritás az együttérzés gyakorlása, ebbe való fejlődése.

Erre a döntésképtelenségre ment rá az eltelt több mint száz évünk. 100 év nem volt még elég, hogy felismerjük hibáink hová vezetnek, ha nem vagyunk képesek szembenézni velük. Helyette döntéseinkért még mindig másokat vagy a körülményeinket hibáztatjuk, továbbra is cipelni akarjuk sérelmeinket. Itt még mindig fáj Trianon, de nem fáj annak a 600 ezer magyar  embernek a halála, akiket elküldtünk Hitler csatlós nemzeteként a gázkamrákba. Ezt minimum onnan világosan tudhatjuk, hogy például emeltünk egy szép megszállás emlékművet.  A magyar népnek továbbra sincs egy igazi nemzeti ünnepe, amire büszkén és felemelt fővel nemzetként  emlékezhetne. Ami a ház alapja lehetne végre, amire bátran lehetne  építkezni oldalaktól nézetektől elvek és ideológiáktól sőt bőrszíntől függetlenül. Ami  megmutatná, hogy a magyar nép ezer év után végre képes nemzetben gondolkodni.

A rendszerváltásnak nevezett akármi után, nem kapott akkora lehetőséget ez a magyar nép arra, hogy letegye végre az egymás elleni gyűlöletharcában a fegyvert, hogy kibéküljön, baráti jobbot nyújtva a másik félnek. Az ellenzéki összefosás ( mert másnak nem lehet nevezni) és a nép ennél nagyobb ajándékot nem is kaphatott volna mint ez az ukrán - orosz háború. Történelmi léptékű lehetőség lehetett volna, de politikai elitünk bele van szorulva a megszokott hadviselésbe. El sem tud képzelni más utat a győzelemhez. Pedig semmi mást nem kellett volna tenni, mint kiállnia MZP-nek a hat párt élén és azt mondani Orbánéknak:

"Tudjuk, választás lesz és mindenki győzelemre játszik, de most ebben a történelmi pillanatban, mi az ellenzék javasoljuk, hogy tegyük félre kicsinyes harcunkat hiszen sokkal fontosabb dolgok, mint például Kárpátalja, amely elszakított részként létezik most Ukrajna részeként, az ott élő majd 200 ezer magyar nemzetiségű részünk sorsa, a világméretű szankciók Oroszország ellen,, amelynek hatásai még csak ez után fognak begyűrűzni az országba, a holnap helyzeteinek kezelése, megoldásai, sokkal fontosabb mint a kicsinyes harcunk, hogy ki vezesse majd 4 évig az országot. Ezért hát fogjunk össze ebben a tragédiában és próbáljuk meg közösen kezelni a helyzetet. Mi, ellenzékiek miben tudnánk segíteni a kormányt ebben a világméretű tragédiában?"

Ez lett volna az ami győzelemre segíthette volna az ellenzéki összefogást. Egy igazi nemzeti gesztus az eltelt ezer évünkben. Elszalasztottuk, ezért aztán maradt a megszokott hadviselés, az ezeréves - magyar gyűlöli a magyart - játék és mivel a pálya a kormányzó pártnak 90 fokos szögben lejt. 

Még a függetlennek mondott és hazudott sajtó és média is ezerrel tolta az ellenzék fidesz által kiragadott mondatait a fidesz hazugságait. Napokig csámcsogott rajta az ATV-től kezdve a 444, HVG, Telex stb, hogy még jobban erősítsen rá, hogy ezek alkalmatlanok, ezért meg azért.  

Az ellenzéki pártok élükön MZP-vel semmit sem tudtak mondani a magyar népnek, ami legyőzhette volna az amúgy is félelemmel teli elméjét. Orbán győzött. A nép pedig újabb négy évet kapott a gondolkodáshoz, ha valóra akarja majd egyszer váltani az álmait.  

Szabad népként, szabad akaratából csatlakozott ez a nép az Európai Unióhoz - egy kádári világ, az orosz megszállás után, - de gyáva értékei betartásához. Két kézzel kapkod az Unió pénze után, sőt az "jár neki" mondja, de közben nem érzi magáénak az Unió értékeit, annak szabályait nem tartja magára nézve  kötelezőnek, illiberális államot épít egy liberális demokratikus nézeteket valló csapaton belül. Szembemegy az autópályán, miközben komolyan hiszi, hogy ő megy a jó irányba. Még az sem képes felébreszteni, hogy minden Uniós statisztikában egyre csak csúszik lefelé a lejtőn. De, a valóság sem képes rádöbbenteni, hogy nem jó az irány. Hogy az "előre megyünk nem hátra" szlogen valójában a gödör alja felé vezet. Továbbra is bátran menetel a nagy magyar büszkeség útján ami végül majd ismét csak kudarcba fogja vezetni. Saját döntése a népnek. Senki nem fogja a kezét, senki nem mondja meg merre menjen, a nép szabad akarata ami most történik az életében, hogy aztán ismét megtapasztalja a következő nagy magyar tragédiáját. Egyszer, talán, majd képes lesz utat váltani az elágazásnál. De, az a pillanat még nem jött el.

   Egyetlen politikai párt állított sátrat az ukrán menekülteknek, egyetlen párt osztja szét a pénzét civileknek, hogy helyben értelmes dolgok történjenek. Egyetlen párt van aki görbe tükröt tartva elénk, viccet mer csinálni ebből a nemzeti tragédiánkból. Az MKKP. Én most (is) rájuk szavaztam. És mindaddig rájuk fogok amíg nem látok egy alakulatot amelynek valóban fontos lesz a magyar jövő. Nem az elhazudott, ha nem a valódi.